0. Bemutatkozás

    "Carol Chant. Igen a Carol éneklést jelent. Igen franciául. Igen a Chant is. Ja, hogy én? Nem, nem tudok énekelni, sőt franciául sem. Akkor miért ez a nevem? Azt nem tudom. Esetleg kérdezd meg a szüleimet. Hogy ők? Nyaralnak valahol. Azt hiszem most Hawaii-on vannak. Köszönöm a kérdést 17. Igen már 17 éves vagyok. Ó nem, nem vagyok egyedül, itt vannak a barátaim is. Hogy kik? Látja őket? Épp egymást falják a sarokban. Nicole és Daniel. Igen az a fiatal barna pár. Daniel 19, Nicole 18, de ne aggódjon, már el vannak jegyezve. Természetesen egymással. Amúgy Daniel a bátyám, látszik? Tudom, szerintem se. Talán a magasságunk hasonlít, maximum öt centivel nagyobb mint én.Viszont ő Apu fekete haját és barna bőrét örökölte. Én Anyu fehér bőrét. Sajnos nekem nem Anyu arany hanem valami távoli felmenőm tej-szőke haját kaptam. Nem, én csak természeti energiával rendelkezem és az se sok. Tudom, hihetetlen, de úgyis Daniel viszi tovább az üzlete, nem pedig én."

   Ezzel és ehhez hasonló beszélgetéssel telt az éjszakám. És az a vicces, hogy ennek a fele sem igaz. Kezdjük ott, hogy nem is Június 19-én van a szülinapom. Azt nem említettem, hogy a szülinapi bálomról van szó? Ja bocs, na szóval tegnap lettem hivatalosan 17. Csak éppen ugyebár ez nem igaz. 17 éve akkor még nagyban Anyám hasában lubickoltam. Igazából két nappal később, 21-én a napforduló napján születtem. Utána jön az, hogy a nevem igazából egy kicsit hosszabb. Caroline Rhouge Chant ami kisebb nagyobb változtatással azt jelenti, hogy Caroline pirosban énekel. Viszont tényleg francia eredetű Apám jóvoltából.

   A szüleim sem nyaralnak. Sajnálatosan a vőlegényemet keresik. Ja, nekem olyanom is van. Viszont Nicole és Daniel tényleg azok akiknek állítottam őket. Mondom én, csak magammal kapcsolatban hazudtam. Meg a szüleim tartózkodási helyénél. Halvány lila gőzöm sincs, hogy hol vannak. Az erőm tiszta természeti ez igaz, de nem gyenge, csak el van zárva addig amíg nem találkozom a nagy "Ő"-vel. És, hogy miért? Mert amikor megszülettem a házi jósnőnk majdnem belehalt abba amit látott.

   Idézem: "Az a szörnyeteg túl erős! (blah, blah, blah) Vagy öljétek meg, vagy zárjátok el! (blah, blah, blah) Ha megéli a 17-et a téli napforduló gyermeke eljön és a természet virágba borul. Meglásd, akkor nem jő a vész, csak a gyönyörű madárcsicsergés!"

   Igen a végére a szüleim megállapították, hogy mit kell tenniük. Elzárták az erőm, és csak szökő-évente látogattak meg minket. Daniel sokáig haragudott rám ezért, de végül jött Nicole és minden átment Happy-be. Azóta szinte elválaszthatatlanok vagyunk mi hárman. Ők lettek a szüleim helyett is szüleim. Mert az igaziak a vőlegényemet keresték. És, hogy én közben hol voltam? A szigetünkön. Azaz az enyémen. Sose hagyhattam el ezt a helyet, mert mi van ha elmúlik a pecsét hatása és mindent tönkreteszek? Az senkit se érdekelt, hogy velem mi van.

   Az év háromnegyedében csak a halálvágyó cselédek vesznek körül, de nyáron Daniel is itt van. Meg három éve Nicole-t is hozza. Ja igen egy dolog még kimaradt. Hosszú szőke hajam (mindig össze van fogva egy nagyon bonyolult kontyba ezért csak tippelni tudom, hogy a fenekemig ér) eredetileg nem is szőke. A pecsét tette azzá. Valamiért amikor elzárták az erőmet a hajam kiszőkült, de azt mondták az előtt sárgarépa színű volt, úgyhogy nem sajnálom. Csak az a kár, hogy amikor feltörik a pecsét elvileg az is visszajön.
   És ez a nap az ex jósnőnk szerint (egy héttel a születésem után felmondott) legkésőbb 21-én eljön. És ha jól hallom a harang most ütött éjfélt. Holnapig még élhetem az életem, de onnantól egy ismeretlentől függ, hogy mi lesz. Amit én valamiért nagyon nem díjazok.